Egymás után második szezonját teljesítette hibátlan mérleggel az MKB Veszprém KC.

A címvédő az egyik fél harmadik győzelméig tartó bajnoki finálé mindhárom mérkőzését megnyerte: a nyitómeccsen mínusz tízzel küldte haza a Picket, a múlt heti Tisza-parti találkozón pedig óriási csatában nyert egy góllal, majd a harmadikon pedig kiütéssel nyert. Az középső összecsapáson Carlos Perez hét találatig jutott, bebizonyítva, még 38 esztendősen is bármikor a hátára tudja venni a csapatot, ha szükséges.

Hányadik magyar bajnoki címedet szerezted meg vasárnap?
- Nem gondoltam, hogy ennyi trófeát pontosan számon lehet tartani. Az összes bajnoki és Magyar Kupa-címemet értékesnek tartom, persze a nemzetközi sikerek más szintet képviselnek. Sajnos a Bajnokok Ligájában eddig csak a döntőig jutottunk, a KEK-ben viszont sikerült nyerni, s ennek nagyon örülök.
- Tizenhárom esztendeje érkeztél Veszprémbe, milyen érzésekkel tekintesz vissza az elmúlt bő egy évtizedre?

- Az első benyomások nem voltak éppen pozitívak, hiszen egy esős, hideg novemberi napon szálltunk le Budapesten. Emlékszem például arra is, hogy milyen fura volt rálépni a Balaton jegére, folyton azt kérdezgettem a tolmácstól, hogy ugye nem szakad be? Havat láttam már korábban, de befagyott tavat még sosem. Aztán meg kellett szoknom a játékot is, mert Amerikában teljesen más stílusban kézilabdáznak, mint itt, Európában.

A magánéletben nem volt probléma, többen jöttünk Kubából az országba, amikor csak tudtunk, összejártunk. Aztán beilleszkedtem, szeretek ebben a kisvárosban élni, szerepelni, itt jobban lehet koncentrálni a kézilabdára, és nem mellesleg a közönség is itt a legjobb a világon.

- Pedig számos helyre invitáltak az évek során.

- Így van, hívtak Spanyol- és Németországba is, több élcsapat kínált szerződést, de én azt mondtam, hogy nem minden a pénz, és nem mellesleg tartozom annak a klubnak, amely annak idején lehetőséget látott bennem és felkarolt.

- Meddig láthatjuk még Carlos Perezt a pályán?

- Egy szezont még biztosan maradok, de lehet, hogy többet. Soha ne mondd, hogy soha. Jól érzem magam, rég- óta nem vagyok sérült, tudok játszani és ambícióm is van még.
- Például a BL-trófea megszerzése?

- Jövőre megint megpróbáljuk. Nagyon nehéz lesz, hiszen a mezőny rendkívül erős. Ott vagyunk Európa legjobb nyolc csapata között, de rendkívül kemény munka egy szinttel feljebb lépni. Persze, addig nem vonulok vissza, amíg meg nem lesz a Bajnokok Ligája-elsőség - tette hozzá mosolyogva a klasszis átlövő, aki a magyar válogatottsággal kapcsolatos kérdésekben egyelőre nem akart nyilatkozni.