- Szerinte a legtöbb, amit szülő adhat a gyermekének, az együtt töltött idő. Nemcsak szülő-gyermek viszonylatban igaz ez. Bármely más kapcsolatban is. Két órát kaptam tőle.

Néhány perccel egy óra előtt érkezem a veszprémi Oliva étterembe, de Mocsai Lajost nem lehet megelőzni. A pultnál beszélget, amint meglát, int, foglaljak helyet a teraszon a hűvös, árnyékos sarokban. A bodzaszörpjében a jégkockák zsugorodni kezdenek, pedig nem várat sokáig. 

- Bocsáss meg - a közös munka alatt az MKB Veszprém KC-nél összetegeződtünk -, de most már mindenképpen tudni szerettem volna, mi is volt itt korábban. Tudtad, hogy azelőtt is étteremként funkcionált a hely, Pusztai étterem volt a neve?

Valami rémlik, de már jön a pincér és én is kérek egy jéghideg bodzaszörpöt. Kérdeznem sem kell, az MKB Veszprém KC mesteredzője máris magához ragadja a kezdeményezést. 

- A polgármesternél jártam, a Cozma-emlékmű kapcsán. Ígéretet kaptunk rá, hogy a tragédia első éves évfordulójára elkészül a szobor. A tervek szerint a szép gránit talapzatra kerül a bronzból készült mellkasszobor. Ennek így kettős értelme lenne, hiszen a mű félbe lesz vágva, ahogy Marian élete is kettétört. Az még nem eldöntött, milyen mozdulatot örökítenek meg. Valamilyen stilizált hajítómozdulat jó lenne. 

Elhallgatunk egy pillanatra. Kánikula van, de a rövidke másodpercben nemcsak emiatt érzem nehezebbnek a levegőt. 

- Bízom benne, hogy még a nyár előtt lehet vádemelés az ügyben. Szeretnénk, ha végre kiderülnének az okok és méltó büntetést kapnának az elkövetők - mondja, inkább csak magának, aztán hozzáteszi még: Tovább kellett lépnünk. Ezután az esetet követően kialakult erkölcsi normák szerint kell dolgoznunk. Aki belép az öltözőbe, annak ezeknek az értékeknek kötelező megfelelni. Ezt kell továbbvinnünk  szögezi le.

Nem firtatom tovább, s a pincér is megérkezik, rendelünk. Megegyezünk, mindketten kérünk előételt és felezünk. Nagy ínyenc, szívesen megkóstol minden finomságot. A tatár beefsteak és a meleg libamáj körtével és articsókával gyorsan megérkezik. Miközben a piritóst vajazzuk, Lajos elmeséli, miért áll a szívéhez olyan közel az Oliva étterem. 

- Olimpiai előkészületi mérkőzést játszottunk itt Veszprémben a norvégokkal. A meccs után itt vacsoráztunk a csapattal. Már akkor nagyon jó benyomásokat szereztem. Aztán, amikor az MKB megkeresett, itt beszélgettem először elnökünkkel, dr. Magyarády Péterrel. Végül, de nem utolsó sorban szeretném hangsúlyozni, nagy hálával tartozunk Mészáros Zoltánnak, a tulajdonosnak, aki a tragédia után az első volt, aki lehetőséget biztosított nekünk itt arra, hogy mindentől és mindenkitől távol kibeszéljük magunkat. 

Villájára bök egy kis körtedarabkát, körbemutat és úgy magyarázza, milyen érdekességeket tudott meg a házról. Mosolygok, mert ki tudja honnan, de Lajos mindig mindenről tud valami különlegeset, valami érdekeset. Nyitott mindenre, érdeklődő, hatalmas tudású, műveltségű. Megtudom, az épület az 1800-as évek legvégén épült, az utcafront felőli oldal lakóházként funkcionált, hátul pedig paprikamalom és szövöde üzemelt. Tetszik neki, mert szülővárosában, Szegeden is hasonló házban laktak, ahol ugyancsak paprikamalmot működtettek. 

S ha már szóba kerül a szülőház, a családja mellett sem mehetünk el szó nélkül. Meghökkenek, amikor azt mondja, akad, amikor 50-100 ember is összejön náluk Felsőmocsoládon. Felesége, Csorba Virginia előkelő, nemesi családból származik, s bizony nagy a rokonság. Tavaly például hatalmas családi összejövetelt tartottak, Bánó Attila családfakutató segítségével 334 rokont hívtak meg a világ számtalan országából a nyolc apartmanos kúriába. Ezután pedig végképp leesik az állam: Virgina asszony abból a Bánó-Kaskovich családból származik, amelynek a családfáját az 1260-as évekig tudják visszavezetni, s a budapesti levéltárban nyolc méternyi anyagot tartanak nyilván róluk. Rokona például az aradi vértanú Dessewffy Aristid is - ezt a történelemkönyvek sem írják -, akit, miután kivégeztek szerettei otthonában, a Felvidéken akartak eltemetni, de Aristid bácsi olyan magas volt, nem fért bele a koporsóba, s térdből le kellett vágni a lábait, hogy haza tudják vinni. A Mocsaiakról is megtudok egy s mást. Lajos családja Erdélyből származik, s Szegeden polgárosodott. 

Közben megérkezik a második fogás: hideg málnaleves vaníliafagylalttal. A hűvös ételt jólesően kanalazzuk. 

- Családunkban az ebéd, a közös étkezések különösen fontosak. Nekem az az igazi kikapcsolódás, amikor a szépen megterített asztalnál gyertyát gyújtunk és méltó körülmények között összeülünk. Amikor Németországban dolgoztam mintegy tíz esztendeig, a gyerekekkel mindig együtt ebédeltünk. Ilyenkor beszéltük ki a mindennapos problémákat, a napi eseményeket. Serdülőkori problémákkal nem is kellett megküzdenünk. Tartalmas együttlétek voltak ezek, s bizony a mai napig igyekszünk minél többször összejönni. Mert azt gondolom, a legtöbb, amit adhat a szülő a gyermekének, az az ideje. 

Lajos példás családapa, legidősebb gyermeke Tamás (31 éves), válogatott kézilabdás, három lánya: Virginia (26), Dorottya (25) és Júlia (24). Elmondása szerint családjuk most új fázisba került, egyik lánya fogalmazott úgy: apáék kirepültek, mert feleségével a veszprémi munka miatt elköltöztek a szülői házból. Jelenleg Virginia asszony Balatonlellén él, Lajos pedig nem szívesen hagyja egyedül, edzések után rendszeresen megteszi a 45 perces autóutat. Szabadnapjaikat pedig a családi birtokon, Felsőmocsoládon töltik. 

Újabb étel érkezik, rozén párolt kacsamell wokban párolt mézes zöldségekkel. Az ínycsiklandó főétel fogyasztása közben arról beszélgetünk, Lajos a világban már számos helyen megfordult, s bizony találkozott már egy-két furcsasággal, érdekességgel. 

- A kulináris élvezeteknek nehezen állok ellen. Imádom a francia konyhát, a magyaros ételeket, a görög, olasz étkeket. Az alapkajákat én is meg tudom főzni, szeretek grillezni, bográcsban főzni. Ha külföldön járok, igyekszem mindig kipróbálni a helyi specialitásokat. Ezzel jónéhányszor ráfaragtam már. 

A legemlékezetesebb története az, amikor Rotenburgban a női válogatottal járt, s az ottani étteremben is a konyha kínálatát kérte a maláj kinézetű pincértől. Az ebéd után a felszolgáló, akiről kiderült, hogy a hely tulajdonosa, megkérdezte, hogy ízlett a kígyó. Lajos pedig visszakérdezett: ki evett itt kígyót? Aztán járt egy különleges japán étteremben is, ahol gázt kellett vásárolni ahhoz, hogy megsüthesd a kiválasztott húsételt. A négy fős társaság harminc percnyi gázt vásárolt, ami roppant kevésnek bizonyult, annyi félig átsült, inkább nyers húst még sosem evett - meséli. De vacsorázott már együtt a norvég királlyal is, ahol azt írja elő az etikett, csak akkor lehet enni, amikor az uralkodó, s amint a király leteszi a villát, az asztalnál ülőknek is be kell fejezni az evést. 

A különleges kalandok után ismét Felsőmocsolád a téma, ahol hatalmas szőlőt műveltet a Mocsai-család. Büszkén mondja, a tavalyi cabernet savignonnal aranyérmet is nyert. Virginia asszony pedig biokertet alakított ki.

- Ez a kúria olyan családi örökség, amellyel próbálunk példát mutatni, miként kell megbecsülni az értékeinket. Szeretnénk összekötni a múltunkat a jövőnkkel. Remélem, ez a birtok a gyerekeinknek is munkát ad majd. Sajnos az országban minden második ilyen ősi épület tönkrement. Mi nem hagytuk veszni. S az ottaniaknak igyekszünk munkát teremteni, adni vele. 

Komolyra fordul a szó. Értékek megőrzése, család, erkölcsi rend és törvények tisztelete, példamutató fegyelem a mindennapokban. Nem politizálunk. Ha kellene, tudatná, milyen nézetei vannak. Azonban felesleges. Az elvei, az életről kialakított véleménye független minden oldaltól. Szereti a családját, a hazáját, a munkáját. Ez a lényeg. A legfontosabb. 

Váltunk. Capuccinót szürcsülget. Kérdezem, hogy lesz valakiből a világ egyik, ha nem a legjobb edzője.  

- A sikeres életvitel legfontosabb szempontja a vízió. Szüleink, elsősorban édesapám mindig is szerette volna, ha valamelyik fia sportol, s ott ér el komoly eredményeket. Mivel bátyám, Zoli nem hajlott rá, én megvalósítottam az álmát - mosolyogva mutatja a pecsétgyűrűjét, amit édesapja hagyott rá. Benne a monogrammjuk: ML.  

Így folytatja: - Kézilabdásként nem voltam tehetséges, inkább jól képzett és kreatív. Ez vitt előre. Később edzőként pedig a fegyelem, a kitartás és az előbb említett vízió. 

Soha még ilyen fiatalon senki nem lett mesteredző, mint ő: 28 évesen már BEK-et nyert a Vasassal, összesen 34 olimpiai pontot gyűjtött csapataival, ami a világon egyedülálló. Női csapatkapitányként olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok. Veszprémben tavaly KEK győzelmet ünnepelhetett a férfi csapattal. De hosszan sorolhatnánk még. Elképesztően sikeres tréner. 

Meg is jegyzem: Maximalista vagy. Mire ő: Inkább igényes. Nem sértően, inkább heccelve teszem hozzá: Pedig a magánéletben, otthon rendetlennek képzellek. Inkább nézzük a másik oldalról: közepesen rendes vagyok. 

A bodzaszörpöt felhörpintem. A kávé is elfogy. Ennyiben maradunk.

Riporter: B. Virág Rita (Veszprém Megyei Napló)