Életünk egyik legnehezebb, sikeresen megvívott szezonján vagyunk túl - vallja évértékelőjében Mocsai Lajos. A veszprémi férfi kézilabdacsapat szakvezetője büszke az elért eredményekre, de legfőképpen együttesére, amely nemcsak küzdenitudásban lépett előre az idén.

Bajnoki cím és KEK-győzelem 2008-ban, ebben az idényben pedig újabb bajnoki elsőség, kupasiker és nyolc közé jutás a Bajnokok Ligájában - ez az MKB Veszprém KC mérlege Mocsai Lajos edzősége alatt. 
A honi egyeduralmat 2007-ben a Pick Szegednek átadó klub az utóbbi két esztendőben egyaránt halmozta a sikereket, azonban a nemrég véget ért szezon egy semelyik másikkal sem összehasonlítható szakaszt zárt le az egyesület történetében.

 - Élt már meg hasonló szezont pályafutása során? - kérdeztük Mocsai Lajost.

 Különleges éven vagyunk túl, a lélektani tényezőkel alapul véve ez volt a legnehezebb, sikeresen megvívott szezon az életünkben. A tragédiát követő napokban a csapat közel állt az összeomláshoz. Olyan esemény történt, amelyre nem lehet felkészülni, és amelyre nincs megoldás, gyógymód.
 - A pályán nem sokkal később hihetetlen akaratba fojtotta gyászát a társaság.
- Igen, a rendkívül nehéz időszak után a csapat olyan sportteljesítményt mutatott, amelyet az óriási erkölcsi tartás mellett hatékony szakmai munka is jellemzett. És nemcsak fellángolásokról volt szó, ezek az értékek még mélyebbé váltak és egészen a bajnokság végéig hatottak. Mindebben óriási szerepük volt a játékosoknak. A tragédiát követően a közönséggel is megváltozott a kapcsolat, az együttes elérte a küzdőképesség egy másik fokát és egy igazi bensőséges viszony alakult ki a szurkolókkal. Nagyon kevés példa van arra, hogy egy sikertelenül megvívott ütközetet követően a drukkerek építsék fel újra egy gárda önbecsülését, önbizalmát, a Montpellier elleni hazai vereségünket követően a Veszprém Arénában ez történt.
 - Az idény eleji célkitűzéseket teljesítette a gárda. Maradéktalanul elégedett az elért eredményekkel?
- Azt gondolom, sikeres idényt zártunk. Pontveszteség nélkül nyertük meg a bajnokságot és visszahódítottuk a Magyar Kupát, a BL-negyeddöntőbe jutással pedig túl is teljesítettünk. Amit még ezek mellett fontosnak tartok az, hogy stratégiai szempontból színesedett a csapat játéka, a társaság jelentős része fejlődött egyénileg, ezáltal a taktikai repertoárunk is gazdagodott. Akadt egy-két mélypont, de összességében jól teljesített az együttes.
 - A következő évadban valószínűleg még több szurkolónak és talán még nagyobb elvárásoknak kell megfelelni majd.

- A bajnoki szezon során idegenbeli fellépéseinken is éreztük, hogy egyre ismertebb az együttes. Mindenütt óriási szimpátiával fogadtak és több olyan alkalom akadt, amikor a hazai közönség jelentős része nekünk szurkolt. A veszprémi együttes még soha nem volt ilyen népszerű, mint most és örülünk, hogy olyan értékeket mutattunk, amellyel egy ország csapatává válhattunk. Mindezt nagyon fontosnak tartjuk és a jövőben sem szeretnénk ennél alábbadni. Még akkor sem, ha némileg változik a keret összetétele. Sajnálom a távozó játékosokat, úgy érzem, hogy mindenkivel jól dolgoztunk együtt, az öltözőbe belépő újak elé támasztott mérce nagyon magas lesz, a szakmai értékek mellett komoly erkölcsi normáknak is meg kell felelniük.Idén még bensőségesebb viszony alakult ki az együttes és szurkolói között

Február nyolcadikán hajnalban egy veszprémi szórakozóhely előtt meggyilkolták a csapat román beállósát, Marian Cozmát, valamint súlyosan megsebesítették Zarko Sesumot és Ivan Pesicet.
Az arcsérülést szenvedett szerb irányító a Magyar Kupa április végi négyesdöntőjében tért vissza a csapatba, a vesén szúrt fiatal horvát kapus viszont a mai napig lábadozik. 
A fontos játékosait veszítő együttes a bajnoki hajrában Gál Gyula (keresztszalag-szakadás) és Dejan Peric (kézsérülés) kiesésével még nagyobb bajba került, de a létszámhiányt sikerült a megfelelő akaraterővel és küzdenitudással pótolnia.