„Ikszes meccs volt, csak amikor a hazaiaknak kellett, akkor belepiszkáltak a bírók” – nyilatkozta Iváncsik Gergő, az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapatának válogatott balszélsője. Mocsai Lajos együttese a BL-negyeddöntő első felvonásán 29-24-es vereséget szenvedett a címvédő spanyol Ciudad Real otthonában. Az ötgólos hátrány a világ legerősebb keretével bíró klub ellen tetemesnek mondható, főként annak fényében, hogy a hajrához még 22-22-vel érkeztek a felek, onnan a házigazdák 6-0-s etappal megléptek.

- A két csapat között mindössze annyi volt a különbség, hogy egy kicsivel több technikai hibát vétettünk, mint a házigazdák – mondta a sporthirado.hu megkeresésére válaszolva Iváncsik Gergő. – Hogy idegenben kikapunk a BL-címvédőtől, a világ talán legjobb csapatától, azt aláírom, de ebben a vereségben reálisan nézve két, maximum három gólnál nagyobb különbség nem volt benne. A többit a játékvezetők számlájára írom: ikszes meccs volt, csak amikor a hazaiaknak kellett, akkor belepiszkáltak a bírók.

- Mik voltak azok a szituációk, amelyeket számon kérnek a fehérorosz játékvezetőkön?

- Soroljam?! Eklemovicstól egyszer elvették a labdát lépés miatt, pedig nem volt az. Ugyancsak Nikolánál fújtak egy belemenést, amikor védő sem volt a közelében. Pérez betörésénél hetest kellett volna adniuk, mert szabálytalankodtak vele szemben, erre fel ment tovább a játék, ráadásul leindítottak minket, amiből gólt kaptunk. Volt még ezen kívül is erősen kétes ítéletük, de ha ezeket leszámítom, máris ott vagyunk annál a két-háromgólos különbségnél, amelyről az előbb beszéltem.

- A Veszprém a maximumot nyújtotta?

- Ebben a hajrába azért így utólag belegondolva persze mi is kicsit ludasak vagyunk. Rohantunk, kapkodtunk egy kicsit, elvitt minket a hév. De miért kellett volna visszavennünk a tempóból, amikor addig versenyképesek voltunk? Lehet, hogyha lassítjuk a játékot, késleltetjük a befejezéseket, akkor még inkább magunk alatt vágtuk volna a fát. Nem tudom, talán ott mást kellett volna csinálnunk, már látva, hogy mi történik velünk a pályán. Azért messze ez volt a legjobb meccsünk a Ciudad Real ellen Spanyolországban. Volt már olyanra is példa, hogy alig indult el a mérkőzés, már hét-nyolc gól volt a spanyolok előnye. Ahhoz képest most nyílt csatára késztettük őket. Látszott, érződött: tartanak is egy kicsit tőlünk, ellentétben a korábbi magabiztos hozzáállásukkal.

- Azért ez a mostani Veszprém már nem az a Veszprém, mint volt pár éve, vagy akár csak három hónappal ezelőtt. Legfeljebb a spanyol internetes fogadóirodák számoltak így, ahol botrányos téttel lehetett fogadni a találkozóra. A hazai győzelmet 1.03-as, a vendégsikert 14-es odsszal adták…

- Hm, ez érdekes, erről nem hallottam. Biztos csak a múltbéli eredményeket vették figyelembe, pedig akkor sem voltunk éppen gyengének minősíthető ellenfelek. Azóta meg jócskán kicserélődtünk. Azt viszont a jelek szerint figyelmen kívül hagyták, hogy már hónapok óta remekül megy a játék, a február eleji sajnálatos Cozma-tragédia után pedig nemzetközi visszhangot kiváltó bravúrjaink is voltak. Például Spanyolországban is…

- A Ciudad Realban mindig akadt egy húzóember a találkozón – kezdte Källman, majd jöttek szép sorban a többiek, Rutenka, Fernandez és végül Abalo –, akik a hátukon vitték a csapatukat a kritikus pillanatokban. A mérkőzés hozta így, hogy mindig máshol voltak veszélyesek, vagy a taktikájuk volt eleve ez?

- A Ciudad Realról tudni kell, hogy a világ legerősebb keretével rendelkezik. A csapatban van 16-18 szinte egyforma képességű világklasszis, közülük bárki bármikor képes megrázni magát, még a nagy rangadókon is. Tulajdonképpen van két teljesen egyforma, világszínvonalon kézilabdázó soruk. Edzőjük pedig, aki a maga korában szintén klasszis volt, érti a játékot, remekül cserélte az embereit, így mindig máshonnan tudtak veszélyesek lenni. Ilyen széles alappal rendelkezve tehát a taktikájuk lehetett az, hogy mindig máshol legyen a súlypontja a játéknak.

- Hat góljával a veszprémi csapat leggólerősebb játékosa lett, míg spanyol oldalon csak a hetesekből és akcióból egyaránt eredményes Rutenka ért el eddig. Viszont a spanyolok jobbszéle is roppant gólerős volt: az Abalo-Parrondo páros együtt kilenc gólt szerzett. Az ő eredményességük jelentett plusz motivációt az ön számára, nehogy már itt dőljön el a meccs?

- Igen, azért mindig piszkálja az ember önérzetét, ha a helyéről lövik gólokat, akkor azért ő se maradjon adós. Voltak helyzeteim, láttak a társak is, örülök, hogy hat góllal segítettem a csapatot. Készültem a spanyolok szélsőire, különösen Abalóra, aki fantasztikusan gyors, ügyes játékos, nem szabad engedni, hogy labdához érjen. De egyik pillanatban még itt tűnik fel, aztán a túloldalon látom őt ziccerben. A visszavágóra még jobban rákészülök.

- Mínusz ötről indul a visszavágó. Az ötöt kritikus pontnak szokás nevezni kézilabdában. A négyről egyértelműen azt mondják, otthon ledolgozható, a hat viszont már a bravúr feletti kategóriába sorolható. Meglesz, meglehet a továbbjutás?

- Beszéltünk mi is a fiúkkal erről az ötgólos hátrányról, amely szerintünk is éppen ezen a kritikus határon mozog. Ha azt a teljesítményt meg tudjuk ismételni, amit kint nyújtottunk, illetve nem hagyunk ki három büntetőt, valamint néhányan még pluszt is hozzá tudnak ahhoz tenni, mint amit kint mutattak – lövőink közül Pérez és Ilyés egy-egy gólt szerzett, ez hazai pályán valószínű nem ennyi lesz –, akkor győzhetünk. Kérdés, mire lesz ez elég? Az elődöntőbe jutáshoz, vagy csak a tisztes búcsúhoz.

Az MKB Veszprém hivatalosan is bepanaszolta az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) felé a Ciudad Real elleni első mérkőzés két fehérorosz játékvezetőjét, Andrej Guszkót és Szergej Repkint, mondván: tévedéseikkel rendre őket hozták hátrányos helyzetbe, különösen a hajrában. A panasz nem egyenlő az óvással, de említsük meg azt is: a Veszprémre és Mocsai Lajosra sem jellemző az effajta utólagos igazság- és elégtétel keresés. A magyar klubnál azt szeretnék elérni, hogy az EHF-vezetőket tájékoztassák a történtekről, és vizsgálják ki külön a két bíró ténykedését.