Hajnal Csaba MKB Veszprém KC ügyvezető igazgatója:

 Tisztelt Hölgyek és Urak, kedves vendégek, kedves Veszprém barátok, Veszprém szurkolók! Mindig egy nagyon fontos dolog az évnek a lezárása. Minden év végén minősítettük az elmúlt évet, és mindig azt mondtuk, hogy ez nem volt olyan jó év, ez jó év volt, vagy azt mondtuk, hogy ez a fennállásunk legjobb éve volt. Ezt az évet most nagyon nehéz minősíteni. Ez az év egy különleges év volt: annyi minden történt, mint ami máskor 5-10 év alatt nem történik meg. Ez egy nagyon nehéz, és különleges év volt.  Onnan kezdtünk, hogy 2008. július 16.-án a csapat beköltözhetett a Veszprém Arénába, amelynek ma már európai hírneve van – köszönet Veszprém város vezetőségének, és Veszprém polgárainak, akiknek anyagi hozzájárulásával megvalósulhatott ez a gyönyörű létesítmény. Kezdődtek a sportesemények, 2008. szeptemberében a Bajnokok Tornája, ahol is két nap alatt tízezer néző, a világ legjobb csapatai, fantasztikus mérkőzéseken másodikak lettünk. Éreztük, hogy nem olyan nagy a különbség, de azért csak másodikak lettünk. Aztán kezdődött a Bajnokok Ligája, jöttek a sikerek, jöttek a győzelmek, éreztük, hogy ez az év nem lesz annyira rossz. Éreztük, hogy sikerülhet valami jó eredményt elérni. Aztán jött a szezon számunkra egyik legfontosabb mérkőzése, a szegedi bajnoki mérkőzés, ahol nekünk a meccsen négy pontot adnak, ha nyerünk a Szeged ellen…... És sikerült hosszú évek után Szegeden is nyernünk! A mai napig borsozik a hátam, ha arra a mérkőzésre gondolok, fantasztikus élmény és fantasztikus emlék maradt. Majd elmentünk szünetre, világbajnokság volt.

Következett február 7.-e, amikor játszottunk egy mérkőzést a Balatonfüred ellen, és fantasztikus volt látni, hogy a játékosok milyen szeretettel köszöntik egymást, hiszen ők ugye december 20.-tól február 7.-ig nem voltak együtt, mindenki a saját hazájának válogatottjában szerepelt. Túl szépnek látszott a kép, túl ideálisnak. Jött február 8.-a. Február 8.-a, ez úgy gondolom, hogy az egyesületünk életében egy soha be nem gyógyuló seb marad. Óriási erkölcsi és anyagi kárt okozott ez az esemény. Itt most megint a köszönet helye van, mert az MKB Bank azonnal a segítségünkre sietett és átérezte a helyzetünket, és segített abban, hogy nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is túl tudjuk élni ezt az időszakot. Jött a Bajnokok Ligája találkozó, február 15.-én, egy fantasztikus hangulatban. Két nappal előtte a csapat még a temetésen volt. Tulajdonképpen az a közösség, ami itt kialakult az elmúlt másfél-két évben, annak köszönhetően tudtunk győzni. Majd elutaztunk Montpellierbe, ahol egy olyan játékot nyújtottunk, amit Európa minden tévénézője az Eurosporton keresztül láthatott, és azt kezdték mondani „ajjaj, ez a Veszprém nem olyan rossz csapat, nekik jár a tisztelet”. Majd elutaztuk Leonba, ott is tudtunk nyerni. A Montpellier elleni itthoni meccsről most ne beszéljünk, az az igazság, hogy………. mondjuk úgy, hogy nem is történt meg az a mérkőzés. Mentünk tovább, jött a Ciudad Real. A Ciudad Real az elmúlt években nekünk mindig csak gondot, fájdalmat okozott, minden tekintetben. És fantasztikus volt, hogy ilyen kicsi különbség még soha nem volt, mint most. Tulajdonképpen aki látta a BL döntőt, az tudja, hogy ki az a Ciudad Real, és ezt a csapatot mi majdnem ki tudtuk ütni. Ennek később még jelentősége lesz, mert a sportban az a szép, hogy aki második, az mindent megpróbál megtenni azért, hogy első legyen, mi is erre számítunk. Jött a Magyar Kupa: egy diadalmenet, egy gyönyörűség. Nemcsak az volt benne a szép, hogy 18. alkalommal is megnyertük, hanem az is, hogy a helyszínen lévő négyezer nézőből háromezer veszprémi érzelmű volt. Fantasztikus volt az a szeretet, amit mi a saját nézőinktől, szurkolóinktól kaptunk, ez a győzelem mellett ugyanolyan nagy dolog volt. Jött a Magyar Bajnokság. A baj ugye sohasem jár egyedül, sajnos az elődöntőbeli mérkőzésünkön Dejan Peric megsérült. Úgy gondoltuk, hogy vége, nincs tovább. Aztán jött egy másik fiatalember, aki a dolgok élére állt, és a csapat 17. alkalommal Magyar Bajnok lett. Ezt azért 33 évvel ezelőtt nem gondoltuk el: elértük a 40. első helyünket: 18x Magyar Kupát és 17x Magyar Bajnokságot nyertünk. A klub mögött mindig voltak emberek, mindig volt egy társaság, akik segítettek minket, és én nagyon bízom benne, hogy ez tovább fog folytatódni.  A kézilabdában nagyon fontos dolog az utánpótlás: külföldi - nem külföldi, saját nevelés - nem saját nevelés. Mi évekkel ezelőtt csináltunk egy kézilabdás iskolát, ötszáz gyermekünk van, még többet szeretnénk velük foglalkozni, még többet szeretnénk rájuk költeni. Örömmel tájékoztatok mindenkit, hogy a 9 évesektől a 18 éves korosztályig a tíz Magyar Bajnokság döntőjében az egyik csapat mindenhol a Veszprém volt. Tehát úgy látszik, hogy amit mi elkezdtünk két-három évvel ezelőtt, az kezd úgy alakulni, ahogy azt mi szeretnénk. Két magyar bajnoki címet szereztünk, két második helyet, két harmadik helyet, tehát ahol elindultunk, ott szinte mindenhol viszonylag jó eredményeket érhettünk el. Ahogy mondtam, ez ötszáz fő. Ezt egyénileg kell megszervezni, egyénileg kell koordinálni, ezért rövidesen az utánpótlás klubból egy önálló ágazatot csinálunk, a bankkal –és másokkal- kötött megállapodás szerint is. Négy évre felkértük ifj. Kiss Szilárdot, hogy vállalja el ennek az egész utánpótlás ágazatnak a vezetését. Mi azt szeretnénk, hogy az évek folyamán kialakulhatna egy olyan normális arány, hogy a játékosaink 40-50%-a saját nevelésű játékos legyen. Olyan játékos, aki számára ez a klub nagyon fontos, akinek ez a klub az élete.  Jön a nehéz kérdés: 2009/2010 szezon. Na most, itt Veszprémben azért nem annyira nehéz tervezni. Gyakorlatilag bajnokok és kupagyőztesek vagyunk, nem mondhatjuk, hogy szeretnénk másodikak lenni….. J mondjuk inkább azt, hogy jövőre is szeretnénk bajnokok lenni, és szeretnénk megnyerni a Magyar Kupát is. És nagyon bízunk abban, hogy a kosárlabdához hasonlóan a kézilabda Bajnokok Ligájában is csinálnak egy Final Fourt, és mi nagyon szeretnénk Kölnbe utazni, ahol ez megrendezésre kerül, várhatóan húszezer ember előtt. Ha eljutunk odaáig reméljük, hogy úgy mint Magdeburgba annak idején, 3-4000 Veszprém szurkoló el fog minket kísérni.   Kicsit térjünk vissza a Veszprém Arénára. Több mint százezer ember jár meccsre. Eladtunk 2700 db bérletet tavaly, és úgy hiszem az idén annyi bérletet fogunk eladni amennyit merünk. Óriási érdeklődés van az egész országban, mindenki akarja látni ezt a gyönyörű csarnokot, és mindenki akarja látni a veszprémi csapatot. Sajnáljuk is, hogy a múlt szerdai válogatott mérkőzés nem Veszprémben került megrendezésre, mert akkor talán a veszprémi közönség segítségével azt mondhatnánk ma, hogy az Európa Bajnokság résztvevője vagyunk. A jövőben erre is jobban oda fogunk figyelni, mert úgy gondoljuk, hogy a válogatott szereplésében is a mi klubunknak többet kell vállalnia.  Vége van az évnek.

Nagyon sok nehézség volt. Ahogy azt mi szoktuk mondani, ültünk a meleg szobába….234 forint volt az euro tavaly augusztusban, amikor az idén fizettük a szállást Montpellierben, akkor 311 forintnál jártunk Nehéz így tervezni, de végül meg tudtuk oldani az idei évet is, megköszönve támogatóinknak a segítséget. Nagy büszkeséggel mondom, nekünk több mint 150 szerződésünk van egy évben: kisebb, nagyobb, még nagyobb. Mindig a legnagyobbaknak mondunk köszönetet, de ez a köszönet mindenkinek jár, aki akár 1 forinttal, vagy munkával, vagy másképp támogat minket. Nagyon köszönjük az MKB Banknak az elmúlt évet, köszönjük Veszprém városának, a Vöröskő Kft-nek, a Kinizsi Bankank, a T-Mobilnak, a Porsche Hungáriának, az Uniqa Biztosítónak, a Jako Sportszergyártó cégnek, és annak a 150 másik partner cégnek, aki segített abban, hogy a Veszprém olyan legyen, mint amilyen ebben az évben volt. Jár a köszönet az edzőknek, a szakembereinknek, orvosainknak, gyúrónak, mindenkinek. Mindenki nagyon sokat dolgozott, amikor például hazajöttünk hajnali háromkor Montpellierből, reggel kilenckor már mindenki dolgozott az irodán. 

Higgyék el nekem, ma a Veszprém nem tart ott, mint a Ciudad Real vagy a Kiel, de abban a csoportban van, Európában úgy kezelnek minket, hogy meg lehet őket verni, de előfordulhat, hogy ők vernek meg minket. Ahhoz, hogy ezt a pozíciót megőrizzük, és előbbre lépjünk még többet kell dolgoznunk, még többet kell edzenünk. Arra is gondoltam, hogy megbeszéljük a játékosokkal, hogy ne is menjenek szabadságra, hanem kezdjük meg a jövő héten a felkészülést…… J de hát ez gondolom nagyon tetszene nekik…. J Kérek mindenkit, hogy aki szeret bennünket, aki a családunk tagja, az támogasson bennünket, hogy még nagyobb célokat, még jobb eredményeket érjünk el. Ehhez kívánok a klub elnöksége nevében jó egészséget. HAJRÁ MKB VESZPÉM!!