Sűrű, de sikeres szezont zárt a Veszprém és a férfiválogatott edzője, Csoknyai István, akit nem csak az elmúlt hónapokról, hanem a jövőről is kérdeztünk.- Magyar bajnoki cím, Magyar Kupa-siker, BL-negyeddöntő, Eb-kvalifikáció, vb-6. hely.

Úgy tűnik, az elmúlt szezonban csak Csoknyai Istvánnal lehetett sikert elérni a magyar férfi kézilabdában. Elégedett az elmúlt tíz hónappal?

- Küzdelmes szezont zártunk, azt hiszen, ez a legmegfelelőbb jelző. A Veszprémmel hazai porondon minden sikerült, és ha a BL-ben van egy kis szerencsénk, akkor nem állítja meg a csapatot a későbbi győztes a negyeddöntőben, így minden nehézség ellenére eredményes volt az évad. Ami a válogatottat illeti, voltaképpen a szlovákok elleni meccseink voltak a legmeghatározóbbak, hiszen a vb-n is az ellenük elért döntetlen számított fekete pontnak, míg a szombathelyi Eb-selejtezőn elszenvedett vereség miatt két-három napig lelkibeteg voltam. 

- Nehéz megfejteni, miként is kaphatott ki a válogatott attól a csapattól, amelyet másfél héttel később idegenben lesöpört a pályáról.

- Tökéletes válasz nincs a kérdésre, de bármennyire is örültem, hogy a Veszprémmel három meccs után már ünnepelhettünk a bajnoki döntőben, mindez azt eredményezte, hogy hiába töltöttük fel az akkumulátorokat, tompák voltunk az első Eb-selejtezőn, ráadásul szünetben vezettünk, nem gondoltuk, hogy hazai pályán bármi problémánk lehet. Kicsit elkényelmesedtek a játékosok, de a kispadon mi is, ez vezetett a vereséghez.

- Ezért aztán óriási tétje lett a galgóci visszavágónak.

- Így van, az életünkért küzdöttünk, de ezt láttuk is a csapaton meccs előtt. Szinte harapni lehetett a jó értelemben vett feszültséget az öltözőben a kezdést megelőzően. Ettől függetlenül ilyen könnyed győzelemre álmunkban sem gondoltunk. 

- A meccsen aztán úgy tűnt, mintha Hajdu János háttérbe vonult volna, és Ön irányítaná a csapatot.

- Erről szó sem volt, egész egyszerűen a galgóci csarnokban a kispadok mögött több volt a hely, mint máshol, így aztán a kapitány mögöttünk meccselt, így mindketten állhattunk. A helyzeteket természetesen közösen reagáltuk le, éppen úgy, ahogy korábban. A lelki alkatunk természetesen más, nekem jobban fekszik a pálya melletti folyamatos kommunikáció a csapattal, hiszen forróbb vérű vagyok.

- Hajdu János kapitány szerződése lejárt a selejtezők végével, csakúgy, mint a stábé. Mit hozhat a jövő?

- Először is pihenést, hiszen sűrű volt a szezon, szinte folyamatosan fáj a fejem a sok meccstől és videózástól, így most egy hónap lazítás következik. Úgy vélem, a kapitánykérdés is csak augusztusban-szeptemberben kerül majd elő újra. Ami engem illet, nagyon szívesen folytatnám a munkát a válogatott mellett is ezzel a stábbal, de ezt nem én döntöm el.

- Akkor tehát marad másodedző?

- Nem szeretnék álszerény lenni, nyilvánvalóan nekem is az a célom, hogy egyszer vezetőedző legyek, akár már holnaptól. Két évet dolgoztam Zdravko Zovko mellett, két éve vagyok Mocsai Lajos segítője, és az utóbbi egy esztendőben Hajdu János mellett edzősködtem, egytől-egyig remek szakemberek mellett tanulhatok, nyilvánvaló, hogy ők a főnökök. Úgy gondolom azonban, eljön majd az én időm is, és akkor összecsapom a sarkantyút.

- Most viszont egy hónap szabadság következik. A balatonalmádi
strandon legendásak a Csoknyai-féle lábtenisz-partik. Idén nyáron is ott lesz a parton?

- Ha az időjárás jóra fordul, mindenképpen. Az elmúlt hónapok munkája, a sok utazás miatt egy kis súlyfölösleggel is küzdök, azt szeretném leadni. Szlovákiából hazafelé a játékosok fáradtan mondták, hogy milyen jól jön a nyári szabadság, végre pihenhetnek. Az én helyzetem éppen fordított, nekem most jött el a mozgás ideje.